|
 |
|
|
|
|
tekertem,
hogy ne tépje bánata szerteszét.
Így járok régóta a másik felemmel,
pro és kontra - nippek és kórlapok -,
a múltat színezem át a jelennel,
s a szomorúbbnak gyakorta hazudok...
Megvagyunk. Unottabb, s vidámabbik énem;
és ha a fáradtabb nemet kapott,
- mielőtt újból csüggedni érzem -
megin |
| 2023-12-05 21:00:20 |
|
|
|
 |
|
|
BÁNAT
----------------
Én úgy igyekszem megnyugodni,
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom.
Csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának...
Kinek beszéljek: tán a szélnek,
vagy fönt a ködös, szür |
| 2023-10-17 11:58:11 |
|
|
|
|
|
|
|
|
sötét és kapzsiság.
Amerre jártak fölgyülemlett a gyász,
s a vérrel-öntözött ösvényeken
sár lett a könnyű por, iszonyú sár,
s e meggyalázott sár göröngyein
te szomorú búcsúzásra készülődtél.
S ugyanekkor az óceán tulsó partján
galamb-álmú harangok szóltak
a naptámadat s az alkonyat óráiban,
dicsőítvén a boldogító istent;
rózs |
| 2023-08-28 20:15:23 |
|
|
|
|
|
|
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egy |
| 2022-12-23 19:45:47 |
|
|
|
|
|
|
|
|
napon.
Ma reggel, ahogy ablakomhoz állok,
fehér várost látok.
Fehér a hegy, völgy, az egész világ,
és hótól lombosak a kerti fák.
Ünnepi pompa s mégis szomorít.
Mintha az ősznek tarka színeit
megunták volna odafenn,
s így szólt volna az Úr az éjjelen
- "Legyen a világ ezentul fehér!"...
És lett a világ tündöklő fe |
| 2022-12-04 15:30:24 |
|
|
|
|
|
|
Minek nekem szombat estét várni,
ha a rózsám többé úgysem jár ki...
Szombat este kinyitom az ablakot,
jogosultan, merthogy, kérem, itt lakok...
De szomorú szombat este jött rám,
nem mulatok, zárva tart a... könyvtár...
Este, este, de szerelmes este,
Covid miatt össze vagyok esve...
Este v |
| 2022-08-11 18:31:02 |
|
|
|
 |
|
|
Zseni
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom,
csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!
Kinek beszéljek, tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös, szürke égnek,
esőnek, hónak, |
| 2022-04-24 06:34:27 |
|
|
|
|
|
|
Magazin
Poet.hu
KARANTÉNHol van már, hová lett
szabadság világa? |
| 2021-09-17 13:01:18 |
|
|
|
|
|
|
csak a kertjében tartózkodott, mintha sok dolga volna a világszép virágaival, pedig igazában rájuk sem tekintett, csak üldögélt a halastó partján, és búslakodott. Egyszer, ahogy megint ott szomorkodik a kőpadon, váratlanul loccsan egyet a víz, egy öreg béka ugrik ki a partra, odatotyog a királyné elé, és azt mondja:
- Ne búsulj tovább, szépséges királyné; azért jöttem i |
| 2021-05-29 19:45:30 |
|
|
|
 |
|
|
bánat
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj:én ki nem mondom,
csitítom magam,hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!
Kinek beszéljek,tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös,szürke égnek,
esőnek,hónak, |
| 2021-02-06 23:21:36 |
|
|
|
|
|
|
karjában élet muzsikált,
Naiv honában szunnyadt a világ.
Selyemhaját csókolta a nap,
Vadvirág font köré édes illatot.
Remény pengette lelke húrjait.
Ma roppant torzója szomorún áll,
Napjai medrében hallgatag kő.
Holt folyó párája mérgezi.
Mosolya mögött gondóriás ül,
Szél tépázza bodros fürtjeit.
A hajnal kínokat bont.
Csendkö |
| 2020-11-23 19:45:25 |
|
|
|
 |
|
|
bánat
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj:én ki nem mondom,
csitítom magam,hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!
Kinek beszéljek,tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös,szürke égnek,
esőnek,hónak, |
| 2020-11-01 09:29:13 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Nagy Ilona, Várnai Zseni, NÉMA BÁNAT, Rabindranáth Tagore, Lackfi János, Vörös Judit, Sipos Julianna, legszebb karácsonyi, másik felemmel, múltat színezem, szomorúbbnak gyakorta, fáradtabb nemet, néma bánat, szívben önmagának, vérrel-öntözött ösvényeken, óceán tulsó, alkonyat óráiban, boldogító istent, szép rege, gyarló ember, szomoru útra, földi élet, nagy mindenséget, egész világ, ősznek tarka, világ ezentul, |
|
|
|
